[ Pobierz całość w formacie PDF ]
házilagos bombakészítés fortélyairól szólt. A következı lelet ugyancsak nyomtatott
mő volt: a DeHavilland C-123 Caribou típusú repülı gépkönyve.
Larkin belelapozott az útmutatóba, majd keze újból eltőnt a lyukban, és ezúttal az
aznapi fegyencjárat utaslistájának egy példányát húzta elı.
– Uramisten.
Ezután már csak egy halom levél és egy bádogdoboz került elı az üregbıl.
– Ezt még mi szedtük ki — nyújtott át Garner egy hivatalos levélnek látszó iratot.
– Bogota, Kolumbia? – Larkin a homlokát ráncolta. – Ha jól látom, valami ügyvédi
irodától jött. Kéne valaki, aki tud spanyolul.
Garner kihúzott egy furcsa képet az egyre növekvı rakás közepébıl.
– Ezt nézze meg. Hátborzongató, mi?
A kép Az utolsó vacsora címő festmény reprodukciója volt, és furcsasága abban állt,
hogy a figurák többségének kiszúrták a szemét.
Larkin figyelmesen szemlélte a képet. Egyszerre támadt egy ötlete. A festményt
ráhelyezte a Kolumbiából érkezett levélre. Némi igazgatás után kiderült, hogy egy
bizonyos helyzetben betők jelennek meg a kivágott szemek helyén.
– Hoppá – motyogta Larkin. Zsebébıl tollat és noteszt vett elı, fogával lehúzta az
irón kupakját, és jegyzetelni kezdte a „szemüregek” mögött feltőnı betőket.
9. FEJEZET
– Oh–ó – ráncolta a homlokát Gyémántkutya, aki Johnny Huszonhárom
társaságában a gép egyik ablakán kinézve figyelte a kinti eseményeket.
– Oh–ó – visszhangozta Johnny. Figyelmük középpontjában pillanatnyilag a
rabszállító állt. A busz mindeddig lassan gurult a reptér aszfaltján, de most egyszerre
megállt. A jármőbe nem lehetett belátni, ezt sötétített ablakai megakadályozták, de a
tény, hogy lefékezett, már önmagában is csak rosszat jelenthetett.
A két fegyenc lélegzet-visszafojtva figyelt. A busz most ismét mozgásba lendült, de
szinte csigalassúsággal folytatta útját.
– Elindul, elindul – örvendezett Johnny.
– Reméljük, reméljük – felelte Gyémántkutya.
Közben a busz utasterében fejveszett káosz uralkodott. A „fegyencek” szájáról
lekerült a ragasztószalag, és mindegyikük egyszerre kezdett el panaszkodni. Közben
vadul hadonásztak, és a gép felé mutogattak.
– Gond van, uram! – kiabálta az egyik ır a CB-rádióba. – A rabszállító gépen
lázadás tört ki! Ismétlem: a gépen lázadás tört ki!
Szinte még be sem fejezte a mondókáját, a repülıtéri biztonsági osztag tagjai már
nyúltak is golyóálló mellényük és fegyverük után. Másodperceken belül két furgonnyi
fegyveres indult el a várakozó C-123-as felé.
Starkey, akinek a kocsija a gép közelében parkolt, rádión értesült a megdöbbentı
fejleményekrıl.
– Azok az ırök álruhás rabok – magyarázta a diszpécser. – Tartóztassa fel ıket.
– Te jó ég – hüledezett Starkey, aki veszélyes bőnözıket mindaddig csak bilincsbe
verve látott. – Hogyan tartóztassam fel ıket?
– Találjon ki valamit. Nincs idı várni, cselekednie kell. De legyen óvatos.
– Persze, tartóztassak fel egy rakomány tömeggyilkos, és közben legyek óvatos.
Rendben, indulok.
Starkey kiszáradt torokkal kászálódott ki a kocsiból. Szeretett volna laza, ruganyos
léptekkel közeledni a Caribou felé, de járása inkább tántorgásként hatott, és ezt ı is
érezte. Cyrus, aki a tartálykocsi közelében ácsorgott, összehúzott szemmel figyelte a
közeledı tisztet.
– Hello, Starkey.
– Hello. Jól haladnak? Elnézést, nem emlékszem a nevére.
– Öö, Hazelnutnak hívnak. Haladunk, haladgatunk. Pumpáljuk a naftát.
– Meddig tart még?
– Már nem sokáig. Pár perc és kész.
Starkey bólintott. Leghıbb vágya volt, hogy nyelni tudjon egyet, és legalább a
nyugalom látszatát sikerüljön megıriznie. Szeme sarkából egy pillantást vetett a
közeledı furgonokra.
Cyrus észrevette az ideges szemvillanást, és ı is arra nézett.
Starkey rájött, hogy lebukott, és pisztolya után nyúlt.
Cyrus azonban gyorsabb volt. Az utolsó ember, akit Starkey látott, amikor golyóval
a fejében hanyatt zuhant, a tartálykocsi kezelıje volt. A fickó csak állt, zajvédıvel a
fülén, és mereven bámulta az adagolótömlıt.
A gépben tartózkodók azonban mindannyian hallották a lövést.
Flipper gondosan elrejtette a rádiót, és már félúton járt visszafelé, amikor
meghallotta a dörrenést – de még ha nem is hallotta volna, a közeledı furgonok
semmiképp sem kerülhették el a figyelmét.
– A francba! – sziszegte, és rohanni kezdett a gép felé.
A repülı motorjai már jártak, és a rakodórámpa is emelkedni kezdett.
– Várjatok! – ordította Flipper futás közben. – Álljatok meg, ti rohadékok!
Láplidérc agyában izgalmas délkelet-ázsiai bevetések emlékei rémlettek fel, és nagy
gázt adott. A G123-as meglódult a kifutópályán. A tartálykocsi kezelıje szabályos
szaltóval bukfencezett le a szárnyról, az adagolócsı megfeszült, majd elszakadt. A [ Pobierz całość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl akte20.pev.pl
házilagos bombakészítés fortélyairól szólt. A következı lelet ugyancsak nyomtatott
mő volt: a DeHavilland C-123 Caribou típusú repülı gépkönyve.
Larkin belelapozott az útmutatóba, majd keze újból eltőnt a lyukban, és ezúttal az
aznapi fegyencjárat utaslistájának egy példányát húzta elı.
– Uramisten.
Ezután már csak egy halom levél és egy bádogdoboz került elı az üregbıl.
– Ezt még mi szedtük ki — nyújtott át Garner egy hivatalos levélnek látszó iratot.
– Bogota, Kolumbia? – Larkin a homlokát ráncolta. – Ha jól látom, valami ügyvédi
irodától jött. Kéne valaki, aki tud spanyolul.
Garner kihúzott egy furcsa képet az egyre növekvı rakás közepébıl.
– Ezt nézze meg. Hátborzongató, mi?
A kép Az utolsó vacsora címő festmény reprodukciója volt, és furcsasága abban állt,
hogy a figurák többségének kiszúrták a szemét.
Larkin figyelmesen szemlélte a képet. Egyszerre támadt egy ötlete. A festményt
ráhelyezte a Kolumbiából érkezett levélre. Némi igazgatás után kiderült, hogy egy
bizonyos helyzetben betők jelennek meg a kivágott szemek helyén.
– Hoppá – motyogta Larkin. Zsebébıl tollat és noteszt vett elı, fogával lehúzta az
irón kupakját, és jegyzetelni kezdte a „szemüregek” mögött feltőnı betőket.
9. FEJEZET
– Oh–ó – ráncolta a homlokát Gyémántkutya, aki Johnny Huszonhárom
társaságában a gép egyik ablakán kinézve figyelte a kinti eseményeket.
– Oh–ó – visszhangozta Johnny. Figyelmük középpontjában pillanatnyilag a
rabszállító állt. A busz mindeddig lassan gurult a reptér aszfaltján, de most egyszerre
megállt. A jármőbe nem lehetett belátni, ezt sötétített ablakai megakadályozták, de a
tény, hogy lefékezett, már önmagában is csak rosszat jelenthetett.
A két fegyenc lélegzet-visszafojtva figyelt. A busz most ismét mozgásba lendült, de
szinte csigalassúsággal folytatta útját.
– Elindul, elindul – örvendezett Johnny.
– Reméljük, reméljük – felelte Gyémántkutya.
Közben a busz utasterében fejveszett káosz uralkodott. A „fegyencek” szájáról
lekerült a ragasztószalag, és mindegyikük egyszerre kezdett el panaszkodni. Közben
vadul hadonásztak, és a gép felé mutogattak.
– Gond van, uram! – kiabálta az egyik ır a CB-rádióba. – A rabszállító gépen
lázadás tört ki! Ismétlem: a gépen lázadás tört ki!
Szinte még be sem fejezte a mondókáját, a repülıtéri biztonsági osztag tagjai már
nyúltak is golyóálló mellényük és fegyverük után. Másodperceken belül két furgonnyi
fegyveres indult el a várakozó C-123-as felé.
Starkey, akinek a kocsija a gép közelében parkolt, rádión értesült a megdöbbentı
fejleményekrıl.
– Azok az ırök álruhás rabok – magyarázta a diszpécser. – Tartóztassa fel ıket.
– Te jó ég – hüledezett Starkey, aki veszélyes bőnözıket mindaddig csak bilincsbe
verve látott. – Hogyan tartóztassam fel ıket?
– Találjon ki valamit. Nincs idı várni, cselekednie kell. De legyen óvatos.
– Persze, tartóztassak fel egy rakomány tömeggyilkos, és közben legyek óvatos.
Rendben, indulok.
Starkey kiszáradt torokkal kászálódott ki a kocsiból. Szeretett volna laza, ruganyos
léptekkel közeledni a Caribou felé, de járása inkább tántorgásként hatott, és ezt ı is
érezte. Cyrus, aki a tartálykocsi közelében ácsorgott, összehúzott szemmel figyelte a
közeledı tisztet.
– Hello, Starkey.
– Hello. Jól haladnak? Elnézést, nem emlékszem a nevére.
– Öö, Hazelnutnak hívnak. Haladunk, haladgatunk. Pumpáljuk a naftát.
– Meddig tart még?
– Már nem sokáig. Pár perc és kész.
Starkey bólintott. Leghıbb vágya volt, hogy nyelni tudjon egyet, és legalább a
nyugalom látszatát sikerüljön megıriznie. Szeme sarkából egy pillantást vetett a
közeledı furgonokra.
Cyrus észrevette az ideges szemvillanást, és ı is arra nézett.
Starkey rájött, hogy lebukott, és pisztolya után nyúlt.
Cyrus azonban gyorsabb volt. Az utolsó ember, akit Starkey látott, amikor golyóval
a fejében hanyatt zuhant, a tartálykocsi kezelıje volt. A fickó csak állt, zajvédıvel a
fülén, és mereven bámulta az adagolótömlıt.
A gépben tartózkodók azonban mindannyian hallották a lövést.
Flipper gondosan elrejtette a rádiót, és már félúton járt visszafelé, amikor
meghallotta a dörrenést – de még ha nem is hallotta volna, a közeledı furgonok
semmiképp sem kerülhették el a figyelmét.
– A francba! – sziszegte, és rohanni kezdett a gép felé.
A repülı motorjai már jártak, és a rakodórámpa is emelkedni kezdett.
– Várjatok! – ordította Flipper futás közben. – Álljatok meg, ti rohadékok!
Láplidérc agyában izgalmas délkelet-ázsiai bevetések emlékei rémlettek fel, és nagy
gázt adott. A G123-as meglódult a kifutópályán. A tartálykocsi kezelıje szabályos
szaltóval bukfencezett le a szárnyról, az adagolócsı megfeszült, majd elszakadt. A [ Pobierz całość w formacie PDF ]