[ Pobierz całość w formacie PDF ]
vezett férfi. Ahogy kiegyenesedett, széles vállai teljesen elta-
karták elQlem a Bahledovát. Köpködött egy kicsit, miközben
hollófekete körszakálláról lesimogatta a havat. A boróka mé-
lyérQl egy fehér ruhás, törékeny, madárarcú nQ tipegett elQ. Pi-
ros bojtos sapkája alól szalmasárga fürtök kandikáltak ki. A
hóna alatt egy szemmel láthatóan izgága palotapincsi nyújto-
gatta a nyakát és idQnként felugatott. Például akkor, amikor a
nQ mqértQ szemmel felmérte a férfi arcát.
- Aha, szóval most az orrod horzsolódott le. Határozott ja-
vulás ahhoz képest, hogy odafent még a fene...
- Kérlek, Agatha, ez most nem tartozik ide!
- Hogy fenékre estél? Pedig ezt is elmesélhetnéd a klubban,
ahol az a sok szájtáti az oroszlánvadász meséidet szokta hall-
gatni.
104
A Dérfarkas bosszúja
- Azok a szájtátiak Nagy-Britannia legelQkelQbb emberei.
- És mellesleg a leghiszékenyebbek. - Kinyújtotta a karját.
- No, gyerünk Fifi, mutasd meg, hogy nem vagy haragtartó, adj
puszit a bácsinak...
A fickó meglepQ fürgeséggel hátralépett.
- Ha ideengeded azt a dögöt, nem állok jót magamért.
- Ami nem megy, ne erQltessük - sóhajtott a nQ és miköz-
ben ismét a hóna alá csapta a kutyát, felsandított az égre. -
Mindjárt hajnalodik, és még egy szemhunyásnyit sem aludtunk.
A férfi idegesen a hóba vágta a botjait.
- Azt hiszed, én tehetek róla?
- Nem, majd Fifi... Csak azt nem értem, miért ilyenkor pró-
báltuk meg. Itt kint azért mégsem lehet!
- Miért ne? Mindenre fel kell készülnünk.
- Ilyen biztos vagy magadban?
- Halálosan - halkult el hirtelen a férfi hangja. - És tudod
mit mondok? Mi leszünk a leggyorsabbak!
- MitQl vagy ilyen biztos benne?
- Nyugodj meg, vannak kapcsolataim.
- Na és a többiek?
A fickó arca eltorzult. Egy ideig úgy tqnt, mintha csak most
venné észre, hogy a hóval együtt egy éretlen vackor is a szájá-
ba került.
- Csak egy istenverte balfácánról tudok.
- Honnan tudod, hogy az? Hiszen még nem is ismered...
- De hallottam róla, és ez pont elég. Nem lehet ellenfél.
- P most hol van?
- Nem tudom. Remélem, eltévedt valahol.
- Szerintem jóízqen alszik valahol, és álmában röhög az
olyan balfácánokon, mint mi.
A férfi széttárta a kezét, és a falu felé nézett. Aztán pillan-
tása lassan a hídra siklott.
- Jézusom... Agatha! Hiszen mi már jártunk itt!
- Hát persze! - csicseregte a nQ, az izgatottan csaholó pincsi
szájába dobva valamit. - Mondtam én, hogy körbe-körbe já-
runk, de te nem hittél nekem.
- Nem errQl van szó! A híd... Látod?
- Miféle híd?
- Hát ez az! Úristen, itt valami szörnyqség történt...
105
Lesly L. Lastex
Úgy közelítették meg a kiégett buszt, mintha az egy alvó
Qslény lenne. A nQ végighúzta rajta a kezét, majd felmutatta
kormos mutatóujját.
- Szerinted ez... miatta van?
A férfi tanácstalanul megrázta a fejét.
- Nem tudom. Mindenesetre innét kezdve jó lesz vigyázni.
- Zsebeinek egyikébQl hirtelen elQrángatott egy papírdarabot,
és izgatottan bújni kezdte. - A fenébe is, jól sejtettem! Nézd! A
térkép szerint ez az egyetlen járható út Pozor felé.
- Viszont a híd felrobbant.
- Amint azt a mellékelt ábra mutatja.
- Ez azt jelenti, hogy itt fenn ragadtunk?
- Nos... a jelek szerint igen. A jó életbe! Már csak ez hi-
ányzott! Biztos idecsQdül a rendQrség, és legalább két nap,
amíg tovább tudunk indulni.
- Viszont van a közelben egy fogadó - kukucskált át a hóna
alatt a nQ. - Nézd csak! Itt a jele.
- Gondolod, hogy talán ott...
- Minden megtörténhet - tárta szét a karját a nQ. Halk puf-
fanás jelezte, hogy Fifi korántsem számított erre a mozdulatra.
MielQtt azonban megnyikkanhatott volna, a nQ rutinos mozdu-
lattal újra felnyalábolta, és a férfira mosolygott. - Talán épp ott
bukkanunk rá. A sors szeszélyei kiszámíthatatlanok. Az is el-
képzelhetQ, hogy lépünk rá a helyes útra.
A férfi eltátotta a száját.
- Ez eddig rendben van, de hogyan fogunk fizetni? Azt
mégsem mondhatjuk, hogy leomlott mögöttünk a híd...
- Miért ne? - kuncogott a nQ. - Egyébként pedig a pénz mi-
att ne aggódj. - Valami megvillant a kezében. - Látod ezt?
- A platina hitelkártyám! Csak nem...
- Csigavér. Én mindenre gondoltam.
- Háát...
- Semmi hát. Ezen az úton teljes értékq társak vagyunk. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
zanotowane.pl doc.pisz.pl pdf.pisz.pl akte20.pev.pl
vezett férfi. Ahogy kiegyenesedett, széles vállai teljesen elta-
karták elQlem a Bahledovát. Köpködött egy kicsit, miközben
hollófekete körszakálláról lesimogatta a havat. A boróka mé-
lyérQl egy fehér ruhás, törékeny, madárarcú nQ tipegett elQ. Pi-
ros bojtos sapkája alól szalmasárga fürtök kandikáltak ki. A
hóna alatt egy szemmel láthatóan izgága palotapincsi nyújto-
gatta a nyakát és idQnként felugatott. Például akkor, amikor a
nQ mqértQ szemmel felmérte a férfi arcát.
- Aha, szóval most az orrod horzsolódott le. Határozott ja-
vulás ahhoz képest, hogy odafent még a fene...
- Kérlek, Agatha, ez most nem tartozik ide!
- Hogy fenékre estél? Pedig ezt is elmesélhetnéd a klubban,
ahol az a sok szájtáti az oroszlánvadász meséidet szokta hall-
gatni.
104
A Dérfarkas bosszúja
- Azok a szájtátiak Nagy-Britannia legelQkelQbb emberei.
- És mellesleg a leghiszékenyebbek. - Kinyújtotta a karját.
- No, gyerünk Fifi, mutasd meg, hogy nem vagy haragtartó, adj
puszit a bácsinak...
A fickó meglepQ fürgeséggel hátralépett.
- Ha ideengeded azt a dögöt, nem állok jót magamért.
- Ami nem megy, ne erQltessük - sóhajtott a nQ és miköz-
ben ismét a hóna alá csapta a kutyát, felsandított az égre. -
Mindjárt hajnalodik, és még egy szemhunyásnyit sem aludtunk.
A férfi idegesen a hóba vágta a botjait.
- Azt hiszed, én tehetek róla?
- Nem, majd Fifi... Csak azt nem értem, miért ilyenkor pró-
báltuk meg. Itt kint azért mégsem lehet!
- Miért ne? Mindenre fel kell készülnünk.
- Ilyen biztos vagy magadban?
- Halálosan - halkult el hirtelen a férfi hangja. - És tudod
mit mondok? Mi leszünk a leggyorsabbak!
- MitQl vagy ilyen biztos benne?
- Nyugodj meg, vannak kapcsolataim.
- Na és a többiek?
A fickó arca eltorzult. Egy ideig úgy tqnt, mintha csak most
venné észre, hogy a hóval együtt egy éretlen vackor is a szájá-
ba került.
- Csak egy istenverte balfácánról tudok.
- Honnan tudod, hogy az? Hiszen még nem is ismered...
- De hallottam róla, és ez pont elég. Nem lehet ellenfél.
- P most hol van?
- Nem tudom. Remélem, eltévedt valahol.
- Szerintem jóízqen alszik valahol, és álmában röhög az
olyan balfácánokon, mint mi.
A férfi széttárta a kezét, és a falu felé nézett. Aztán pillan-
tása lassan a hídra siklott.
- Jézusom... Agatha! Hiszen mi már jártunk itt!
- Hát persze! - csicseregte a nQ, az izgatottan csaholó pincsi
szájába dobva valamit. - Mondtam én, hogy körbe-körbe já-
runk, de te nem hittél nekem.
- Nem errQl van szó! A híd... Látod?
- Miféle híd?
- Hát ez az! Úristen, itt valami szörnyqség történt...
105
Lesly L. Lastex
Úgy közelítették meg a kiégett buszt, mintha az egy alvó
Qslény lenne. A nQ végighúzta rajta a kezét, majd felmutatta
kormos mutatóujját.
- Szerinted ez... miatta van?
A férfi tanácstalanul megrázta a fejét.
- Nem tudom. Mindenesetre innét kezdve jó lesz vigyázni.
- Zsebeinek egyikébQl hirtelen elQrángatott egy papírdarabot,
és izgatottan bújni kezdte. - A fenébe is, jól sejtettem! Nézd! A
térkép szerint ez az egyetlen járható út Pozor felé.
- Viszont a híd felrobbant.
- Amint azt a mellékelt ábra mutatja.
- Ez azt jelenti, hogy itt fenn ragadtunk?
- Nos... a jelek szerint igen. A jó életbe! Már csak ez hi-
ányzott! Biztos idecsQdül a rendQrség, és legalább két nap,
amíg tovább tudunk indulni.
- Viszont van a közelben egy fogadó - kukucskált át a hóna
alatt a nQ. - Nézd csak! Itt a jele.
- Gondolod, hogy talán ott...
- Minden megtörténhet - tárta szét a karját a nQ. Halk puf-
fanás jelezte, hogy Fifi korántsem számított erre a mozdulatra.
MielQtt azonban megnyikkanhatott volna, a nQ rutinos mozdu-
lattal újra felnyalábolta, és a férfira mosolygott. - Talán épp ott
bukkanunk rá. A sors szeszélyei kiszámíthatatlanok. Az is el-
képzelhetQ, hogy lépünk rá a helyes útra.
A férfi eltátotta a száját.
- Ez eddig rendben van, de hogyan fogunk fizetni? Azt
mégsem mondhatjuk, hogy leomlott mögöttünk a híd...
- Miért ne? - kuncogott a nQ. - Egyébként pedig a pénz mi-
att ne aggódj. - Valami megvillant a kezében. - Látod ezt?
- A platina hitelkártyám! Csak nem...
- Csigavér. Én mindenre gondoltam.
- Háát...
- Semmi hát. Ezen az úton teljes értékq társak vagyunk. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]